Javaslat – nem hivatalos előnyszám. A versenyeken továbbra is a hivatalos YS érvényes.
A javasolt VPP-szám a hajó adataiból sebességbecslővel számol, a YS-listától függetlenül; itt a mai YS-szel vetjük össze. A tervezet a bizottsági egyeztetés során még változhat.
Előnyszámítás · javaslat
Átlátható előnyszám: a hajó adataiból
A hajó méreteiből, tömegéből és vitorlázatából egy sebességbecslő (VPP) kiszámolja, mennyi idő alatt teszi meg az 1 mérföldes pályát gyenge, közepes és erős szélben, négy irányban.
Ebből lesz a szám, a YS skáláján: számított idő = hajózott idő × 100 / szám. Versenyeredményt nem néz, csak műszaki változáskor módosul, és minden hajó száma levezethető.
V-2028.17 · tervezet Számolva: 2026-11-22 386 típus Szint: rögzítve (V-2028.15)
Lefedettség1594/ 1624 hajóEnnyi egytestű hajónak van VPP-száma a hivatalos listáról. Lista
Eltérés a mai YS-től3,5%Átlagos abszolút eltérés a YS-csoportos típusokon (159). Az osztálytípusokkal együtt (189): 3,5%.
Sorrend-egyezés a YS-sel0,91Spearman-féle rangkorreláció a típusok sorrendjére (1 = azonos), 189 típuson.
Osztályhatás−2,1%Ennyivel szigorúbb a saját MVSZ-osztályban versenyző típusok mai YS-e, mint amit a szimuláció indokol.
A szám
A hajó becsült ideje az 1 mérföldes pályán, egy rögzített referenciaidőhöz mérve. A nagyobb szám lassabb hajót jelent, mint a YS-ben.
VPP = s · 100 · Πsáv [ Πv ∈ sáv T(v) / Tref(v) ]wsáv / nsáv · Π(1 + mi)
T(v) = Σirány wirány · 3600 / uirány(v): az 1 tengeri mérföld ideje másodpercben, v szélsebességnél ·
u: a sebességbecslő által számolt hajósebesség csomóban (kreuzon és hátszélben a szélirányú haladás, VMG; levezetése lépésről lépésre) · a szám két tizedesre kerekítve
Jel
Jelentés
Érték
v
Számítási szélsebességek (csomó)
gyenge (1–5 csomó): 3, 5 · közepes (5–15 csomó): 7, 10, 13 · erős (15–30 csomó): 17, 21, 25
wsáv, nsáv
A szélsávok súlya és a sáv pontjainak száma
Egyenlő súly, 1/3–1/3–1/3; a sávon belül a pontok mértani közepe
A 33 kalibráló típus mértani átlaga szélsebességenként (a V-2027.1-ből, rögzítve) (lent kinyitható)
s
Szint (rögzített)
0,9176: a hajók egymáshoz viszonyított számán nem változtat (lásd lent)
mi
Módosítók, amelyeket a szimuláció nem számol
A motor és a propeller, százalékban (lásd: Felszereltség); a Code 0-t a szimuláció számolja
Miért mértani közép: a sávon belül a pontok, majd a három sáv arányban vonódik össze, hogy a lassú, gyenge szeles idők ne nyomják el a többit.
A szélsávonkénti szám sávonként a flottához igazítva: az összevetett típusok átlaga minden sávban ugyanannyi, így a nagyobb szám abban a szélben a flottához képest lassabb hajót jelent. A VPP-számot ez nem változtatja. A motor módosítóját a sávszám is tartalmazza, ezért a három sáv mértani közepe maga a VPP-szám.
A szint: egy közös, rögzített szorzó, amellyel a VPP-szám a 2026-os hivatalos lista YS-csoportos típusain (159 típus) mértani átlagban a mai YS.
Az osztálytípusok mai YS-e a szimuláció szerint is szigorúbb (kb. 2,1%), ezért az ő számuk ennyivel kedvezőbb lesz a mai YS-üknél.
A YS-lista szerepe: csak ez az egyszeri szintbeállítás. A hajók egymáshoz viszonyított számát kizárólag a szimuláció adja, ezért a jövőbeli YS-listák nem hatnak rá.
Referenciaidők (másodperc / tengeri mérföld)
3 kn
5 kn
7 kn
10 kn
13 kn
17 kn
21 kn
25 kn
1 545
972
762
635
574
525
494
472
A sebességbecslő
Minden szélsebességre és irányra azt a sebességet keresi, amelynél a vitorlák hajtóereje egyenlő a hajótest ellenállásával, és a hajó dőlése egyensúlyban van. A vitorlaerő Hazen (1980) modellje, az ellenállás a Delft-sorozat (Keuning–Katgert 2008; Keuning–Sonnenberg 1998), a stabilitás dimenzióanalízisen alapuló méretképlet és hidrosztatikai GZ-alak (Larsson–Eliasson–Orych 2022); a szélprofil a balatoni mérésből (Lükő et al. 2020); ahol nyílt forrás nincs, saját feltevés, a levezetés jelöli. Típusonkénti eredmény és ellenőrzés: Típusok és ellenőrzés.
Ellenállás: a víz súrlódása a hajótesten, a tőkén és a kormányon; a hullámkeltés; szél felé a hullámok fékezése; a dőlt test többlete; és az oldalerőből adódó ellenállás. Édesvízzel számol (Balaton).
Vitorlák: a nagyvitorla, az orrvitorla és a spinakker ereje a látszólagos szélszög és a rig fajtája szerint. A szélsebesség 10 m magasságra értendő, lejjebb gyengébb, így az alacsony vitorlázat kevesebb szelet kap.
Különleges vitorlák: a spinakker a látszólagos szélszög szerint fokozatosan lép be (a szimmetrikus 65–95°, az aszimmetrikus 45–70° között). Spinakker nélkül hátszélben az orrvitorla dolgozik, kirúdazva, 1,8-szeres hatásos felülettel (saját illesztés). A top génua és a Code 0 külön vitorlakészlet: minden szélszögön a gyorsabb számít, erős szélben a fock marad.
Dőlés és stabilitás: a szél dönti a hajót, a hajó tömege és a kiülő legénység visszaállítja. 30° fölött gyorsan nő az ellenállás, ezért a hajó inkább laposít és reffel.
Források: a képletek publikált tudományos forrásokból vagy saját levezetésből valók; az ORC-bizonyítványok hajótestmérése egy típusnál sem bemenet. Ami még ORC-eredetű (114 típus alapadatainak egy része, néhány illesztett állandó, két részletképlet), azt a jelentés sorolja fel. Az ORC-adatot ezen túl csak belső, összesített ellenőrzésre használjuk, típusnév nélkül, és nem közöljük.
Ismert gyenge pontok: a gyenge szeles sorrend (a versenyeredmények szerint a modell gyenge szélben a hajók közti különbséget túl nagynak látja), a hosszú túlnyúlású és a keskeny, nehéz klasszikus hajók (Dragon, Folkboat), a svertes jollék, a nagyon könnyű hajók, és a méretképletből becsült stabilitás. Ezek méréssel (dőléspróba, mért tömeg) pontosíthatók.
A szám reális bizonytalansága típuscsoportonként (1σ; a szám ≈ 100, ezért a százalék ≈ pont): a legtöbb típus a méretképletből becsült stabilitással kb. ±2,5%, a keskeny, nehéz klasszikusok ±4% (hajóforma), a svertes jollék ±5% vagy több (a stabilitás képlete tőkesúlyos hajókra készült). A pályasúlyok választása önmagában ±1%, ez a fentiekben benne van. A becslés a 2026-10-31-i független ellenőrzésből való; a 2026 novemberi érzékenységi próbák szerint a modell egyes részletei (dőlési görbe, dőlt hossz) a típusok közti számot egyenként 0,1–0,6%-kal mozdítják. A versenyeken a legénységek közti szórás ennél jóval nagyobb, 12–13%.
Hogyan lesz a hajó adataiból az u_{\text{irány}}(v) sebesség, amelyből a fenti képlet a számot adja. Minden szélsebességen (3, 5, 7, 10, 13, 17, 21, 25 csomó) és minden irányban ugyanez a számítás fut, típusonként több tízezerszer.
Az elv: a hajó akkor halad egyenletesen, ha a vitorlák hajtóereje egyenlő a víz ellenállásával, és a szél dőlőnyomatéka egyenlő a hajó és a legénység visszaállító nyomatékával. Ha a hajtóerő nagyobb, a hajó gyorsul, és közben nő az ellenállás; ahol a kettő kiegyenlítődik, ott áll be az állandó sebesség (Newton I. törvénye: kiegyenlített erők mellett a sebesség nem változik). A sebességbecslő ezt a két egyensúlyt keresi meg együtt:
V a hajó sebessége, φ a dőlés, Fx a hajtóerő, Fy az oldalerő, R az ellenállás. A képletek publikált forrásokból valók: a vitorlaerő Hazen (1980) modellje (Larsson–Eliasson–Orych: Principles of Yacht Design, 2022, 8. fejezet), az ellenállás a Delft-sorozat (Keuning–Katgert 2008; Keuning–Sonnenberg 1998), a stabilitás és a hajótest méretképletei dimenzióanalízisből és saját levezetésből (a Larsson–Eliasson–Orych YD–41 példájával ellenőrizve; néhány állandójuk ORC-adatból illesztve, ezeket a lépés jelöli). Ahol a modell saját feltevéssel egyszerűsít, a lépés jelöli. A vitorlaadat gyári vagy osztály-forrásból, a hajótest nedvesített felülete a saját hajótest-generátor hangolatlan számításának tömör képletéből (mért adat nélkül). Mértékegységek: méter, kilogramm, másodperc, newton; a szél és a sebesség a képletekben m/s, a táblázatokban csomó (1 csomó = 0,5144 m/s).
1Hajótest: tömeg, vízvonal, nedvesített felület
A hajótest adataiból adódik, mennyi vizet kell kiszorítania és milyen felületen súrlódik. A mért adat (felmérés) mindig elsőbb; ha nincs, rögzített becslés számol, és a típusadatlap jelöli.
m = D + m_{\text{leg}},\qquad m_{\text{leg}} = \min\!\big(640,\ \max(160,\ 44\,L_H)\big)\ \text{kg},\qquad \nabla = m / \rho_v,\quad \rho_v = 1000\ \text{kg/m}^3
Tömeg: a hajótömeg (D) és a legénység; a legénység az osztály értéke vagy a mért érték, ha van, különben a hosszal arányos. Édesvíz: a Balaton sűrűségével.
Vízvonalhossz:L_{WL} a típusadatból, hiányában 0{,}88\,L_H.
Hajózási hossz (a hullámkeltéshez): nyugalomban a túlnyúlás (L_H - L_{WL}) 0,15-szerese számít (az ORC IMS L-hez illesztett állandó); dőlve a túlnyúló vég vízbe ér, és a hossz menet közben nő, legfeljebb a túlnyúlás k1-szereséig (k1 = 0,50):
Saját levezetés: a túlnyúló vég (fél szélessége 0,50·B/2, magassága a szabad oldal, HBI) hátszél felőli oldala φ dőlésnél tan φ arányában merül be; a k1 és a vég szélessége feltevés, a YS-összevetés egyik felén, a versenypróbán és a klasszikusok mozgásán választva. A Delft-sorozat (Keuning–Katgert 2008) a függőleges vízvonalhosszal számol, modelljein szabványos, a vízvonalhossz kb. 17,5%-ának megfelelő hátsó túlnyúlással; a dőlt test többletét külön tag adja (7. lépés). A hossz a Froude-számba és a karcsúsági tagba megy (7. lépés), a súrlódás a vízvonalhosszal számol. Felmért hajónál a mért hajózási hossz, változatlanul.
Formatényezők: rögzített, tipikus értékek (prizmatikus, főborda- és vízvonaltényező); ezekből a test merülése (Tc, a tőke nélkül) és a vízvonal-terület (Aw).
Vízvonal-szélesség (BWL) és nedvesített felület (WSA): a BWL a méretképletből, a WSA a statisztikai becslőképletből (lent; ∇c a csupasz test térfogata, 7. lépés); a becslőképlet tömegtartományának alsó széle alatt fokozatosan a régi becslésre vált: B_{WL} = 0{,}73\,B és a Delft-sorozat képlete WSA = \big(1{,}97 + 0{,}171\,B_{WL}/T_c\big)\,(0{,}65/C_m)^{1/3}\sqrt{\nabla_c L_{WL}}.
Méretképletek (dimenzióanalízisen alapuló hatványképletek rögzített kitevőkkel; az RM1 állandója a Larsson–Eliasson–Orych (2022) YD–41-példájának vízvonal-tehetetlenségéből és a 4. fejezet GM-flottasávjából, 0,10–0,15·LWL, származik; mért hajótestadatú típusokon csak ellenőrizve, nem illesztve. A BWL, a HBI és a BAS alakja rögzített, egyetlen állandójukat az ORC-adatos típusok mért szintjéhez állítottuk):
A nedvesített felület becslőképlete (a V-2028.8-tól): a saját hajótest-generátor (parametrikus test és numerikus hidrosztatika, a könyvbeli és a Delft-sorozat tartományába eső, hangolatlan alakparaméterekkel, mért adat nélkül) 374 típusra, édesvízben számolt felületének tömör alakja, a hajótömeg 728–13 444 kg-os tartományában; az illesztés maradéka medián 3,0% (a generátor a test családja és a tőke fajtája szerint is különbséget tesz, a képlet nem):
\ln WSA = -1{,}547 + 0{,}762\,\ln L_{WL} + 0{,}195\,\ln B + 0{,}328\,\ln D
A HBI és a BAS a típusadatból (osztályelőírás), ha van. A tömegtartomány alatt 582 kg-ig mindegyik fokozatosan átvált a régi becslésre. A WSA a tőkével és a kormánnyal együtt értendő.
Függelékek: a tőke és a kormány oldalfelülete a vitorlafelülethez kötött becslés, ha a típus tőkefelülete nem ismert (osztálysablon, rajz); hosszú tőkénél ismert felület nélkül a becsült nedvesített felület 1,10-szorosa (ORC-bizonyítványos hosszú tőkés hajókon illesztve). A tőke mélysége T - T_c, a húrja a felület és a mélység hányadosa: ezek kellenek a súrlódáshoz és az oldalerőhöz.
2Stabilitás: visszaállító nyomaték
A stabilitás dönti el, mennyi vitorlaerőt bír el a hajó dőlés nélkül: a stabilabb hajó több hajtóerőt tud felhasználni. Kiinduló adat az 1°-os visszaállító nyomaték (RM1, legénység nélkül): mért (dőléspróba), vagy a becslőképlet (1. lépés).
A vízvonal tehetetlensége (IT = 0,042·LWL·BWL³) saját levezetés: az y = B/2·(1 − |2x/L|n) vízvonal-alakcsaládból CIT = [1 − 3/(n+1) + 3/(2n+1) − 1/(3n+1)]/12, a Cwp = n/(n+1) = 0,70 vízvonaltényezőnél 0,042; a Larsson–Eliasson–Orych (2022) YD–41-adata ugyanezt adja.
GM a metacentrikus magasság a teljes (hajó + legénység) tömegre. A legénység súlya a fedélzeten (a szabad oldal magasságában, HBI) ül; a metacentrumhoz (zM) mérve számít, mert a test a vízvonal fölött szélesedik, és a metacentrum a legénység súlyától alig mozdul.
Mérés és becslés nélkül (a becslőképlet tömegtartománya alatt, átmenettel) fizikai becslés: a ballaszt a tőke 75%-os mélységében, a többi tömeg a szabad oldal 60%-án, GM = BM + z_B - z_G; és ha a ballaszt nem ismert, 0{,}36\,D.
Svertes típus (a V-2028.13-tól): a stabilitás mindig ez a fizikai becslés, mert a méretképletet tőkesúlyos hajókon illesztették. A ballaszt a testben van (a vízvonal alatt 0,8·Tc mélyen), nem a tőkében; ha nincs megadva, 0 (ballaszt nélküli jolle). A tőke térfogata az ellenállásban (Delft-tagok) 0, mert a ballaszt nem a tőkében van. Mért visszaállító nyomaték (dőléspróba) ezt is felváltja.
Kiülő legénység: az erőkar a fél szélesség mínusz 0,25 m; trapéznál vagy kiülőkeretnél ehhez jön a mért meghosszabbítás (Crew Arm Extension, CAE). A V-2028.8-tól a kiülős sporthajóknál a típusadat a kiülési módot is megadja, az osztályelőírás szövegéből besorolva: lábbal kint, a törzs a korláton belül +0,15 m; kiülés, a csípő a korláton belül +0,25 m; teljes kiülés (heveder vagy kiülőkötél) +0,40 m. A három kartöbblet saját feltevés, nem mérés; a besorolás forrása az osztályelőírás. A modell a legénységet mindig teljesen kiülve számolja.
Magasságok: a szabad oldal az árbocnál (HBI) és a bum a fedélzetvonal fölött (BAS) a típusadatból (osztályelőírás), különben a méretképletből (1. lépés); a régi becslés HBI = 0{,}09\,L_H + 0{,}10, BAS = 0{,}09\,P.
3Vitorlák: felület és nyomásközéppont
A vitorlaerő a felülettel arányos, a dőlőnyomaték a nyomásközéppont magasságával. A felület a mért vitorlából vagy a rig méreteiből (I, J, P, E) adódik.
Nagyvitorla: ha a szélességei ismertek (osztályelőírás, felmérés), a felület és az alak (ROACH) azokból, az ORC 5.5 szerint (a szélességek közti trapézok összege); különben a mért terület; különben \text{ROACH} = 0{,}20 (square-top: 0,40), a saját vitorlaadat mediánja (136 típus gyári, osztály- és VIHAR-felülete vagy -szélességei: 0,19 normál, 0,41 square-top; a kerek érték marad). Ha csak a felület ismert, az alakhoz (nyomásközéppont, effektív magasság) a ROACH ÷ 1,23, hogy a szélességekből számolttal egy skálán legyen. Árbocba tekerhető nagyvitorlával (választható felszereltség a hajó adatainál, a V-2028.8-tól) a vitorla léc és ív nélküli: \text{ROACH} = 0{,}00, a felület \tfrac12\,P\,E\,(1 + \text{ROACH}) (19 túrahajó gyári vitorlatervének mediánja: a tekerhető nagyvitorla a lécesnek 0,85-szöröse, az íve 0,00).
Orrvitorla: LPG a merőleges (luff-perpendicular); génuánál 1{,}4\,J (2,5 t fölött 1{,}11\,J: az adatolt nehéz típusok medián-átfedése; a könnyűeké 1,45), focknál 0{,}95\,J, ha a forrás nem adja. Mért merőlegesnél a J alatt is az számít (önbeálló fock).
Spinakker: a megadott felület (gyári vagy osztály-forrás; ennek hiányában a típusadat becsült értéke a saját I·J-szorzóval, szimmetrikusnál 1,762, aszimmetrikusnál 1,710, a gyári adatú típusok mediánja); hiányában 1{,}6\,IJ (szimmetrikus), 1{,}8\,IJ (aszimmetrikus), 2{,}4\,IJ (aszimmetrikus orrsudárral).
Magasság a vízvonal fölött: a nagyvitorla és az orrvitorla nyomásközéppontja szélcsatorna-mérésből: Claughton–Fossati–Battistin–Muggiasca (2008, 20th HISWA) 15 kreuz-vitorlázatának mért nyomásközéppont-magasságából felülettel súlyozva bontva (a mérés a vitorlázat eredőjét adja; a bontás saját levezetés); Hazen (1980) 0,39·P és 0,39·I-jénél ≈ 12%-kal lejjebb. A spinakkeré a felhúzási magasság (hspi: I, top spinakkernél P + BAS) 59%-án (Hazen, nincs mérés).
Reff (r ≤ 1): a felület r²-szerese, a magasság r-szerese (8. lépés: a vitorlázat választása); spinakkeres készleten csak a nagyvitorla reffelődik, a spinakker nem.
4Látszólagos szél és szélprofil
A vitorla nem a valódi szelet kapja, hanem a hajó menetszelével összetett látszólagos szelet; és a szél a víz közelében gyengébb, mint 10 m-en.
Szélprofil: a megadott szélsebesség (v) 10 m magasságra értendő; a vitorlák a felülettel súlyozott nyomásközéppontjuk magasságán (z) kapják a szelet, dőlt helyzetben alacsonyabban (cos φ). Ezért az alacsony vitorlázatú kis hajó kevesebb szelet kap. A z0 felszíni érdesség a szélsebességgel nő (v m/s-ban, 10 m magasan): a képlet a Balatonon mért ellenállási tényezőből jön (Lükő et al. 2020, Adv. Sci. Res. 17, 175–182; eddy-kovariancia-mérés a Keszthelyi-medencében). 3 csomónál z0 ≈ 0,04 mm, 10 csomónál 0,22 mm, 25 csomónál 1,8 mm; a felső korlát 0,005 m. A V-2028.14-ig rögzített z0 = 0,005 m volt (a mérés felső határa).
β a valódi szélszög (a hajó iránya és a szél közti szög), V a hajó sebessége. A dőlt hajó vitorlái a dőlt síkban „látják” a szelet: a keresztirányú összetevő cos φ-vel kisebb, így a látszólagos szélszög (AWA) és -sebesség (AWS) is.
5Vitorlaerők: hajtóerő és oldalerő
A vitorlák emelő- és ellenálláserejét a látszólagos szélszög szerinti erőtényezők adják: a fockra és a génuára nyílt szélcsatorna-mérés (Fossati–Muggiasca–Viola 2006, 19th HISWA: öt kreuz-vitorlázat 22–42°-on, teljes léptékű ellenőrzés Masuyama–Fukasawa–Kitazaki 1997), 50° fölött és a nagyvitorlára, a spinakkerre Hazen (1980) modellje (Larsson–Eliasson–Orych 2022, 8.1. táblázat). Az emelőerőből és az ellenállásból lesz a hajó irányú hajtóerő és az oldalirányú erő, amely dönti a hajót.
Erőtényezők: a fock és a génua görbéje a mért pontokból (22, 27, 32, 42°: a legnagyobb hajtóerő pontjának CL-je, a leválás nélküli profil-ellenállás; a nagyvitorla Hazen-értékével bontva, saját feltevés) és a Hazen-modell 80, 100, 180°-os értékeiből, az 50°-os pont a mért lejtés folytatása (saját feltevés); három tábla az átfedés szerint (fock ≤ 1,0·J, génua 1,35·J és 1,5·J, köztük keverve). A nagyvitorla és a spinakker: a Hazen-modell öt szöge (27, 50, 80, 100, 180°) között monoton, szakaszonként harmadfokú (PCHIP, Fritsch–Carlson) interpolációval, 5°-onként előszámolva; 0°-on CL = 0 (saját bekötés). A második vitorla (A2) a fock, a spinakker vagy a repülő orrvitorla; a repülő orrvitorla (Code 0, top génua) a szabása (HHW/LP) szerint 0,50-ig a fock, 0,75-tól a spinakker görbéjével, köztük a kettő keverékével számol (saját feltevés).
Laposítás (f ≤ 1): az emelőerő f-szerese (az indukált ellenállás f²-tel csökken), a profil-ellenállás nem változik; a spinakkernél (a V-2028.11-től) a laposítás az elengedést jelenti, ezért a profil-ellenállása is f-szeres: 90° látszólagos szélirány fölött a dőlést főleg ez adja, a felhajtóerő csökkentése ott a dőlést nem csökkentené (saját feltevés).
D_i = \frac{L^2}{q_a\,\pi\,h^2}\,(1 + 8{,}0\,t^2) + 0{,}012\,\frac{L^2}{q_a\,A_N},\qquad A_N = \tfrac12 I J + \tfrac12 P E
h = 1{,}1\,(EHM + w\,HBI),\qquad EHM = \max(I,\ P + BAS)
Indukált ellenállás: az árbocmagasságból (EHM) számolt oldalarány szerint; az 1,1-es szorzó a vízfelszín tükörhatása (Hazen); a mért effektív magasság (Fossati 2006, Claughton 2008, ≈ 10%-kal kisebb) összevetésre a dokumentációban. Kreuzban a szabad oldal is a fesztáv része: w = 1 30° látszólagos szélszög alatt, 0 90° fölött, köztük lineárisan (saját feltevés). A 0{,}012·L²/(qaAN) tag a felhajtóerővel négyzetesen növő leválási ellenállás a kreuz-készleten, a mért legnagyobb-hajtóerő pontok többletéből (Hazen 0,005-e a spinakkeres készleten marad). A t a csavarodás (8. lépés).
Fx hajt előre, Fy oldalra nyom és dönt. A nyomásközéppont (zCE) az erőkkel súlyozott magasság. A csavarodás (twist, t) Jackson (2001) modellje a Day (2017, Ocean Engineering 136) közlésében: a nyomásközéppont (1 − t)-szeresre süllyed, az indukált ellenállás (1 + 8,0·t²)-szeresre nő; t a modell választása a laposítás és a reff mellett (8. lépés), a nagyvitorla + orrvitorla és a top génuás készleten (a spinakkeres és a Code 0-s készleten nincs).
6Dőlés: nyomatékegyensúly
Az oldalerő dönti a hajót, a stabilitás és a kiülő legénység visszaállítja. A dőlés visszahat az erőkre (kisebb szélszög, alacsonyabb nyomásközéppont, nagyobb ellenállás), ezért a dőlést és az erőket együtt, egyensúlyig számoljuk.
A visszaállító kar alakja: c a hajótest családja szerint: modern −0,606, közepes −0,276, klasszikus 0,192 (φ radiánban). A széles, lapos modern test visszaállító karja dőlve lassabban nő, mint GM·sin φ, a keskeny, mély klasszikusé gyorsabban. A c-ket 178 típus hidrosztatikai számítással előállított testének GZ-görbéjéhez illesztettük 10–35° között (a Larsson–Eliasson–Orych 2022 4. fejezete szerint; a YD–41 könyvi görbéjét 1%-on belül adja); 35° fölött az alak rögzített, így a görbe nem fordul vissza. A család a típusadatból (kézi besorolás), különben a hosszarányokból: modern, ha LH/LWL < 1,15 és B/LWL > 0,36; klasszikus, ha LH/LWL > 1,30 és B/LWL < 0,33; különben közepes.
Erőkar: a nyomásközépponttól a víz alatti oldalerő középpontjáig (a merülés 43%-áig); az egyenletből a dőlés szöge (Newton-módszerrel).
Egyensúly: a φ dőlésnél számolt erőkből adódó dőlés h(φ); a keresett dőlés a h(\varphi) = \varphi gyöke, húrmódszerrel (Illinois-módosítással), 0,05°-os tűréssel. A hajtóerő, az oldalerő és az ellenállás ugyanahhoz a dőléshez tartozik.
Dőléshatár: 30° fölött a fedélzetél bemerülése miatt gyorsan nő az ellenállás (7. lépés), ezért a hajó inkább laposít és reffel; 40° fölött a vitorlázat nem érvényes.
7Ellenállás
A víz ellenállása négy tagból áll; mindegyik a sebességtől, a legtöbb a dőléstől is függ. Ezt kell a vitorlák hajtóerejének legyőznie.
Súrlódás (Rv): a nedvesített felületen, az ITTC-1957 súrlódási vonallal, a Delft-sorozat konvenciója szerint (Keuning–Sonnenberg 1998): a test Reynolds-hossza 0,7·LWL, alaktényezője nincs (a viszkózus alaktöbblet a maradék-ellenállásban van); a függelékeké Hoerner alakja; dőlve a nedvesített felület a Delft-sorozat dőlt-felület tagja szerint változik.
A Delft-tagok a csupasz test térfogatával (∇c) számolnak, ahogy a regresszió készült; a tőke térfogata a ballaszt és egy átlagsűrűség (ólom és öntöttvas között) hányadosa, a kormányé egy 12%-os vastagságú lap: mindkettő saját feltevés. A Tc is a csupasz testé.
Sikló tartomány (V-2028.16): a Delft-regresszió Fn 0,75-ig érvényes; fölötte eddig a Froude-szám négyzetével arányos folytatás volt. A Delft-sorozat nyílt nyers mérése (den Ouden 2022, 4TU.ResearchData, CC0) két, Fn 1,15-ig mért testén a maradék-ellenállás Fn 0,70 fölött csak Fn1,0…1,4 szerint nő, és a négyzetes folytatás Fn 1,0-nál 30 %-kal többet ad; Kleijweg (2016, TU Delft) CFD-sorozata is laposabb görbét mutat. Ezért Fn 0,70 fölött az ellenállás legfeljebb a 0,70-es érték (Fn/0,70)1,0-szerese, de sosem több a korábbi folytatásnál: így egy hajót sem lassít. A flottán ez csak 21–25 csomós szélben, a könnyű, sikló hajók hátszeles szakaszain számít.
30° fölötti dőlésnél nincs külön többlet-ellenállás (a V-2028.8-tól; korábban az ORC 6.7 „rail-under” szorzója): a dőlt test tagjai (7. lépés) 35°-ig érvényesek, és a modell 30° fölött alig jár, mert a hajó addigra laposít és reffel. A Delft-tábla végén (a V-2028.11-től): ha a 0,75-ös Froude-számnál a maradék-ellenállás kisebb, mint 0,70-nél (a közepes karcsúságú testeken a táblázat itt nem nő), a Froude-szám négyzetével arányos folytatás már 0,70-től indul, így az ellenállás a sebességgel nem csökken; 0,75 fölött mindig így folytatódik.
Indukált ellenállás (Ri): a tőke és a kormány oldalereje (a vitorlák oldalerejének vízszintes része) ellenállással jár, a merülés négyzetével fordítottan; dőlve az effektív merülés csökken.
Az effektív merülés képlete saját feltevés (a k = 1 a korábbi ORC-polár-összevetésen volt a legjobb). A Delft-sorozat effektív merülés-táblája (Keuning–Sonnenberg 1998, Table 11) a mai mély, bulbás tőkéken a tábla tartományán kívül extrapolálna, ezért nem használjuk; a helyére a Keuning–Verwerft (2009) oldalerő-modellje a jelölt. Független ellenőrzés: a Delft-sorozat nyílt nyers méréseiből (den Ouden 2022, 4TU.ResearchData, doi:10.4121/21501402, CC0; 37 hajótest tőkével és kormánnyal, dőlve és sodródva) az Rt = a + b·Fh² illesztésből számolt effektív merülés mediánja a teljes merülés 1,09 / 0,96 / 0,81-szerese 10 / 20 / 30° dőlésnél (a hajók fele 1,02–1,16 / 0,89–1,05 / 0,72–0,92 között); a képletünk 0,95 / 0,90 / 0,85-öt ad. A kreuz szokásos 15–25°-os dőlésén a feltevés a mért sávban van. A mért táblával a modell mércéi nem javultak, ezért a képlet marad.
A korábbi változatok (V-2027.19 – V-2028.1) külön hullámtagja (Raw, a széllel növő többlet szél felé) a V-2028.2-től nincs: a mért orrvitorla-görbékkel és a csavarodással a szél felé haladás lassulását a vitorlamodell adja, a tag a YS-összevetést és a versenypróbát is rontotta.
A dőlt test és a tőke (Rh): a Delft-sorozat dőlt-test, tőke és dőlt-tőke tagja (Keuning–Sonnenberg 1998, Table 6, 9 és 10):
LCB a főbordától, az LWL %-ában (−3); a tőke felhajtóerő-középpontja a fesztáv 0,45-szerese a test alja alatt (saját feltevés); a táblázatok tartományán (a dőlt testé Fn 0,25–0,55, a tőkéé 0,20–0,60) kívül alul lineárisan nullába, felül a szélső érték; a φ1,7-ben φ radiánban.
8Egyensúlyi sebesség és a legjobb vitorlázat
Adott szélben és irányban a hajó azzal a sebességgel halad, ahol a hajtóerő-többlet nullára csökken. A vitorlázatot (vitorlakészlet, laposítás, reff) úgy választja, ahogy egy jó legénység: a leggyorsabbat, amely a dőléshatáron belül marad.
F_x(V) - R(V) = 0,\qquad V^* = \text{a legnagyobb gyök}
Megoldás: 30 pontos mértani rács a nettó erő maximumára, onnan felfelé felezés (24 lépés) a gyökig; minden kiértékelésben a 6. lépés dőlés-egyensúlya fut.
Vitorlázat: teljes vitorlával, majd laposítva (f = 0,9 / 0,8 / 0,7 / 0,62), a nagyvitorla + orrvitorla és a top génuás készleten csavarodással is (t = 0,1 / 0,2 / 0,3, a legjobb laposításnál és a teljes vitorlánál; Jackson 2001 modellje, 5. lépés), majd reffelve (r = 0,9 / 0,8 / 0,7 / 0,6; a V-2028.12-től minden reff-lépcsőn a csavarodás rácsával is, korábban csak a teljes vitorlán talált csavarodással); érvényes, ha a dőlés legfeljebb 40°; a leggyorsabb számít. Ha egy vitorlakészlet (pl. a spinakker) semmilyen laposítással és reffel nem marad a határon belül, akkor a határon belüli másik készlet számít; a határ fölötti vitorlázat csak akkor, ha egyik készlet sem tartja (a V-2028.11-től; korábban a leggyorsabb számított, akkor is, ha a határ fölött volt).
Vitorlakészletek: nagyvitorla + orrvitorla; spinakkerrel \beta \ge 75^\circ (aszimmetrikusnál 60^\circ), a gennaker 140° látszólagos szél fölött csökkenő felülettel; a spinakker hatásos felülete a látszólagos szélszög szerint fokozatosan lép be (szimmetrikus 65–95°, aszimmetrikus 45–70° között 0-ról a teljesre; saját feltevés: a Hazen-tábla spinakkere 50°-on már CL = 1,5-öt ad, ilyen élesen alig tartható); spinakker nélkül 60°-tól az orrvitorla hátszélben (kirúdazva) a spinakker erőtényezőivel és a felülete 1,800-szeresével (saját illesztés: a spinakker nélküli névváltozatok többlete a YS-lista párjaihoz); top génua és Code 0 mint repülő orrvitorla (a felülete, ha a forrás nem adja, az ORC 5.2.5 képletével), legfeljebb 0,90-es reffel; ismeretlen méretnél első él 0,967·√(H² + J²), merőleges 2,13·J, HHW/LP = 0,50 (saját alapméret). Minden szélszögön a gyorsabb készlet számít.
9Irányok és pályaidő
A négy irány sebességéből lesz az 1 tengeri mérföld ideje; ebből a fenti képlet a számot.
T(v) = \sum_{\text{irány}} w_{\text{irány}}\,\frac{3600}{u_{\text{irány}}(v)}\quad\text{(s / tengeri mérföld)}
Kreuz és hátszél: a szélirányú haladás (VMG); a legjobb szöget 5°-os letapogatás és aranymetszéses finomítás keresi. A fordulók és a csúszások idejét a modell nem számolja: minden hajóra egyformán hatnak.
A szám: T(v) a fenti képletben: a referenciaidőhöz mérve, sávonként mértani közép, a szint és a motor módosítója (ez a szélsávonkénti számban is benne van); motoradat nélkül 2,5 t fölött beépített motorral, merev propellerrel (az adatolt nehéz típusok 99%-a beépített motoros; a típuslap becsült bemenetként jelöli) (lásd: A szám).
Számpélda
Ugyanez a számítás egy hajóra, egy szélben és irányban: a modell köztes értékei abban az egyensúlyi állapotban, amelyet a 8. lépés a legjobb vitorlázattal talál. Bármelyik típus, szél és irány kiválasztható.
B 25, 10 csomós szél, 90° valódi szélszög:
6,12 csomó (nagyvitorla + orrvitorla), 0,0° dőléssel.
Bemenet: LH 7,62 m, B 2,45 m, T 1,30 m, D 1 650 kg, I / J / P / E 8,51 / 3,00 / 8,40 / 3,30 m. Típusadatlap: B 25.
Amit a modell nem számol külön (minden hajóra egyformán hat, vagy a fenti tagokban van benne):
a vízvonalhossz változása a sebességgel (helyette: a dőléssel növő hajózási hossz (1. lépés), dőlt test többlete, effektív merülés);
a trimm (orr–far dőlés) és a sodródás szöge külön (az oldalerő ellenállása az indukált tagban van);
a hullámzás (külön tag nélkül; a szél felé haladás lassulását a vitorlamodell adja), az áramlás, a fordulók és a manőverek;
a legénység tudása: a modell mindig az optimális vitorlázatot és teljes kiülést számolja.
Bemenetek és definíciók
A mérések az ERS (Equipment Rules of Sailing 2025–2028) fogalmait követik. A hiányzó adat lemérhető; addig a táblázatban jelzett becslés számol.
Jel
Adat
Egység
Definíció
Ha nincs adat
LH
Hajótest hossza
m
ERS D.3.1
kötelező
B
Hajótest szélessége
m
ERS D.3.2
kötelező
T
Legnagyobb merülés
m
ERS C.6.4 (g)
kötelező
D
Hajótömeg
kg
ERS C.6.4 (h), H.7.1
kötelező
I
Előháromszög magassága
m
ERS F.6.1 (b)
kötelező
J
Előháromszög alapja
m
ERS F.6.1 (a)
kötelező
P
Nagyvitorla felhúzási hossza
m
ERS F.2.3 (d)
kötelező
E
Bum hossza
m
ERS F.3.3 (a)
kötelező
LWL
Vízvonalhossz
m
ERS C.6.4 (c)
becslés: 0,88·LH
–
Ballaszt
kg
ERS C.6.3 (f)
becslés: 0,36·D
SPA
Spinakkerfelület
m²
ERS G.7: (SLU+SLE)/2 · (SFL+4·SHW)/6
becslés az I·J-ből, a spinakker fajtája szerint
LPG
Orrvitorla-merőleges (LP)
m
ERS G.7.12 (LP)
a fajta szerint (génua: 1,4·J, 2,5 t fölött 1,11·J; fock: J)
–
Tőkesúly
nem hosszú tőkeként számol
–
Tőkesúly oldalfelülete
m²
egy oldal, a hajótest alatt (osztálysablon, rajz vagy mérés)
becslés: 0,035·SA (hosszú tőkénél a nedvesített felület +10%)
–
Hátmerevítő
a nagyvitorla és az orrvitorla trimmelhetősége (a V-2027.25-től modellbemenet)
egy hátmerevítő, futó nélkül: a „magas” és az „alacsony” készlet keveréke a törtarány szerint
–
Rollgénua
rollrendszeres génua, kisebb felhajtóerő a kreuz-szögeken (a V-2027.25-től modellbemenet)
nem
–
Code 0 első éle
m
ERS G.7 (HLU): az első él hossza
alapméret: 0,967·√(H² + J²)
–
Code 0 merőlegese (LP)
m
ERS G.7.12 (LP)
alapméret: 2,13·J (vagy a felületből)
–
Code 0 félmagassági szélessége
m
ERS G.7 (HHW): a szélesség a hátsó él felénél
alapszabás: HHW/LP = 0,50
–
Code 0 felülete
m²
ha a forrás csak a felületet adja
0,1125·él·LP·(2,5444 + 4·HHW/LP)
–
Top génua első éle
m
az első él hossza (osztályelőírás)
alapméret: 0,967·√(H² + J²)
–
Top génua merőlegese (LPG)
m
ERS G.7.12 (LP)
alapméret: 2,13·J
–
Top génua félmagassági szélessége
m
ERS G.7 (HHW): a szélesség a hátsó él felénél
alapszabás: HHW/LP = 0,50
MHW
Nagyvitorla félmagassági szélessége
m
ERS half width (MHW; régebben MGM): a hátsó él felezőpontjától az első élig
nagyvitorla: 0,5·P·E·1,20 (square-top: 1,40)
MTW
Nagyvitorla háromnegyed-magassági szélessége
m
ERS three-quarter width (MTW; régebben MGU): a hátsó él háromnegyed-pontjától
mint a félmagassági szélességnél
MQW
Nagyvitorla negyedmagassági szélessége
m
ERS quarter width (MQW; régebben MGL): a hátsó él negyedpontjától
parabola az alsó élből, a fél- és a háromnegyed-magassági szélességből
MUW
Nagyvitorla hétnyolcad-magassági szélessége
m
ERS upper width (MUW; régebben MGT): a hátsó él hétnyolcad-pontjától
parabola a fél- és a háromnegyed-magassági szélességből és a fejből
MHB
Nagyvitorla fejének szélessége
m
ERS top width (MHB): a fej szélessége
0 (hegyes fej)
–
Nagyvitorla felülete
m²
ha a forrás csak a felületet adja (a szélességek elsőbbek)
a szélességekből, különben a fajta szerint
–
Tekerhető nagyvitorla
árbocba tekerhető, léc és ív nélküli nagyvitorla (a V-2028.8-tól modellbemenet)
nem (léces nagyvitorla); tekerhetővel a felület 0,5·P·E·1,00, ív nélkül
HBI
Szabad oldal az árbocnál
m
HBI: a fedélzetvonal magassága a víz fölött az árbocnál
típusadat, különben méretképlet: 0,326·B
BAS
Bum a fedélzetvonal fölött
m
BAS: a nagyvitorla alsó mérési pontja (a bum) a fedélzetvonal fölött az árbocnál
típusadat, különben méretképlet: 0,432·B
Hajótömeg: az ERS C.6.4 (h) szerinti hajótömeg, H.7.1-es állapotban: benne a rig, a rögzített motor és a beépített berendezés; nincs benne vitorla, üzemanyag, víz és mozgatható felszerelés. A típusadat a gyártó üres vízkiszorítása, egytípusú osztálynál az osztály minimális tömege.
Fock vagy génua: fock, ha a legnagyobb előtérvitorla merőleges luffja (LP, ERS G.7.12) legfeljebb 1,10·J; minden más génua. Ha a forrás megadja az LP-t (vagy az átfedés %-át), a modell azzal számol: az orrvitorla felülete 0,5·I·LP.
Spinakker: az ERS G.1.3 szerint az a vitorla, amelynek félmagasságban mért szélessége eléri a talphossz 75%-át. Felülete: (SLU + SLE)/2 · (SFL + 4·SHW)/6.
Top spinakker: a felhúzás magassága (ERS F.2.3 l) több mint 5%-kal az előstag magassága fölött van (F.2.3 f).
Orrsudár: ha a spinakker-kiállás (ERS F.7.1) nagyobb 1,2·J-nél.
Mért adat a becslés helyett: vízvonalhossz és -szélesség, nedvesített felület, stabilitás (dőléspróba), legénységtömeg, trapéz. Ezekkel a modell pontosabban számol. A stabilitás (RM1) típusadatként megadható; mért érték még egy típusnál sincs, az első dőléspróba a következő lépés.
Felszereltség
A vitorlázatot a sebességbecslő a vitorlák mérete és fajtája szerint számolja. Amit a szimuláció nem lát, mindenkire egységes százalékkal számít, egy semleges alaphoz képest (nincs beépített motor). Ha a típusadatban nincs motor, 2,5 t fölött a modell beépített motorral, merev propellerrel számol (az adatolt nehéz típusok 99%-a ilyen); a típuslap ezt becsült bemenetként jelöli, a hajó saját felszereltsége felülírja.
Tétel
Hogyan számít
Fock (nem átfedő) génua helyett
a sebességbecslő számolja
Nincs spinakker
a sebességbecslő számolja
Top spinakker
a sebességbecslő számolja
Code 0 / top reacher
a sebességbecslő számolja (repülő orrvitorla, a mérete és a szabása szerint)
Orrsudár (spinakker-kiállás > 1,2·J)
a sebességbecslő számolja
Spinakkerméret a típusétól, minden +20%-ra
a sebességbecslő számolja
Beépített motor, becsukódó / tollazódó propeller
+1,0% (módosító)
Beépített motor, merev propeller
+2,0% (módosító)
Vízben hagyott külmotor
+2,0% (módosító)
A „+” több időjóváírást jelent (lassabb hajó), a „−” kevesebbet. A motor százaléka a Lakatos–Papp javaslat tételeiből jön; a bizottság dönt a végleges értékről.
Tűrések és ellenőrzés
Javaslat; a végleges számokról a bizottság dönt.
Bevallási tűrés: ±3% a hosszméretekre (hajótest, vízvonal, szélesség, rig, merülés, spinakker), ±5% a tömegre és a ballasztra. Ezen belül nem kell eltérést bevallani.
Adatóvás: akkor eredményes, ha a mért adatokkal számolt VPP-szám legalább 0,5%-kal eltér a bevallottal számolttól. A rendszer ezt automatikusan kiszámolja.
Kedvező irányú eltérés (nagyobb tömeg, kisebb vitorla, rövidebb hossz, kisebb merülés, spinakker nélkül) csak bizonyítékkal fogadható el: mérlegelési jegyzőkönyvvel, vitorlamérési lappal vagy fotóval. A kedvezőtlen irányú eltérést bevallásra elfogadjuk.
Testvérhajó-összevetés: ha egy hajó adata tűrésen túl eltér a típusértéktől, miközben legalább 3 testvérhajója a típusértéknél van, a rendszer jelöli.
Becsült bemenet és gyenge pont: a típusadatlap minden becsült bemenetet és a modell ismert gyenge pontjait (túlnyúlás, becsült stabilitás) jelöli. Ezeknél a hajóknál a mérés pontosítja a számot.