Javaslat – nem hivatalos előnyszám. A versenyeken továbbra is a hivatalos YS érvényes. A javasolt VPP-szám a hajó adataiból sebességbecslővel számol, a YS-listától függetlenül; itt a mai YS-szel vetjük össze. A tervezet a bizottsági egyeztetés során még változhat.
Előnyszámítás · javaslat

Átlátható előnyszám: a hajó adataiból

A hajó méreteiből, tömegéből és vitorlázatából egy sebességbecslő (VPP) kiszámolja, mennyi idő alatt teszi meg az 1 mérföldes pályát gyenge, közepes és erős szélben, négy irányban. Ebből lesz a szám, a YS skáláján: számított idő = hajózott idő × 100 / szám. Versenyeredményt nem néz, csak műszaki változáskor módosul, és minden hajó száma levezethető.

V-2028.17 · tervezet Számolva: 2026-11-22 386 típus Szint: rögzítve (V-2028.15)
Lefedettség 1594/ 1624 hajó Ennyi egytestű hajónak van VPP-száma a hivatalos listáról. Lista
Eltérés a mai YS-től 3,5% Átlagos abszolút eltérés a YS-csoportos típusokon (159). Az osztálytípusokkal együtt (189): 3,5%.
Sorrend-egyezés a YS-sel 0,91 Spearman-féle rangkorreláció a típusok sorrendjére (1 = azonos), 189 típuson.
Osztályhatás −2,1% Ennyivel szigorúbb a saját MVSZ-osztályban versenyző típusok mai YS-e, mint amit a szimuláció indokol.

A szám

A hajó becsült ideje az 1 mérföldes pályán, egy rögzített referenciaidőhöz mérve. A nagyobb szám lassabb hajót jelent, mint a YS-ben.

VPP = s · 100 · Πsáv [ Πv ∈ sáv T(v) / Tref(v) ]wsáv / nsáv · Π(1 + mi) T(v) = Σirány wirány · 3600 / uirány(v): az 1 tengeri mérföld ideje másodpercben, v szélsebességnél · u: a sebességbecslő által számolt hajósebesség csomóban (kreuzon és hátszélben a szélirányú haladás, VMG; levezetése lépésről lépésre) · a szám két tizedesre kerekítve
JelJelentésÉrték
vSzámítási szélsebességek (csomó)gyenge (1–5 csomó): 3, 5 · közepes (5–15 csomó): 7, 10, 13 · erős (15–30 csomó): 17, 21, 25
wsáv, nsávA szélsávok súlya és a sáv pontjainak számaEgyenlő súly, 1/3–1/3–1/3; a sávon belül a pontok mértani közepe
wirányA pálya: az irányok súlyakreuz (VMG) 25%, félszél (90°) 25%, háromnegyed (135°) 25%, hátszél (VMG) 25%
Tref(v)Referenciaidő (rögzített)A 33 kalibráló típus mértani átlaga szélsebességenként (a V-2027.1-ből, rögzítve) (lent kinyitható)
sSzint (rögzített)0,9176: a hajók egymáshoz viszonyított számán nem változtat (lásd lent)
miMódosítók, amelyeket a szimuláció nem számolA motor és a propeller, százalékban (lásd: Felszereltség); a Code 0-t a szimuláció számolja
  • Miért mértani közép: a sávon belül a pontok, majd a három sáv arányban vonódik össze, hogy a lassú, gyenge szeles idők ne nyomják el a többit.
  • A szélsávonkénti szám sávonként a flottához igazítva: az összevetett típusok átlaga minden sávban ugyanannyi, így a nagyobb szám abban a szélben a flottához képest lassabb hajót jelent. A VPP-számot ez nem változtatja. A motor módosítóját a sávszám is tartalmazza, ezért a három sáv mértani közepe maga a VPP-szám.
  • A szint: egy közös, rögzített szorzó, amellyel a VPP-szám a 2026-os hivatalos lista YS-csoportos típusain (159 típus) mértani átlagban a mai YS. Az osztálytípusok mai YS-e a szimuláció szerint is szigorúbb (kb. 2,1%), ezért az ő számuk ennyivel kedvezőbb lesz a mai YS-üknél.
  • A YS-lista szerepe: csak ez az egyszeri szintbeállítás. A hajók egymáshoz viszonyított számát kizárólag a szimuláció adja, ezért a jövőbeli YS-listák nem hatnak rá.
Referenciaidők (másodperc / tengeri mérföld)
3 kn5 kn7 kn10 kn13 kn17 kn21 kn25 kn
1 545972762635574525494472

A sebességbecslő

Minden szélsebességre és irányra azt a sebességet keresi, amelynél a vitorlák hajtóereje egyenlő a hajótest ellenállásával, és a hajó dőlése egyensúlyban van. A vitorlaerő Hazen (1980) modellje, az ellenállás a Delft-sorozat (Keuning–Katgert 2008; Keuning–Sonnenberg 1998), a stabilitás dimenzióanalízisen alapuló méretképlet és hidrosztatikai GZ-alak (Larsson–Eliasson–Orych 2022); a szélprofil a balatoni mérésből (Lükő et al. 2020); ahol nyílt forrás nincs, saját feltevés, a levezetés jelöli. Típusonkénti eredmény és ellenőrzés: Típusok és ellenőrzés.

  • Ellenállás: a víz súrlódása a hajótesten, a tőkén és a kormányon; a hullámkeltés; szél felé a hullámok fékezése; a dőlt test többlete; és az oldalerőből adódó ellenállás. Édesvízzel számol (Balaton).
  • Vitorlák: a nagyvitorla, az orrvitorla és a spinakker ereje a látszólagos szélszög és a rig fajtája szerint. A szélsebesség 10 m magasságra értendő, lejjebb gyengébb, így az alacsony vitorlázat kevesebb szelet kap.
  • Különleges vitorlák: a spinakker a látszólagos szélszög szerint fokozatosan lép be (a szimmetrikus 65–95°, az aszimmetrikus 45–70° között). Spinakker nélkül hátszélben az orrvitorla dolgozik, kirúdazva, 1,8-szeres hatásos felülettel (saját illesztés). A top génua és a Code 0 külön vitorlakészlet: minden szélszögön a gyorsabb számít, erős szélben a fock marad.
  • Dőlés és stabilitás: a szél dönti a hajót, a hajó tömege és a kiülő legénység visszaállítja. 30° fölött gyorsan nő az ellenállás, ezért a hajó inkább laposít és reffel.
  • Források: a képletek publikált tudományos forrásokból vagy saját levezetésből valók; az ORC-bizonyítványok hajótestmérése egy típusnál sem bemenet. Ami még ORC-eredetű (114 típus alapadatainak egy része, néhány illesztett állandó, két részletképlet), azt a jelentés sorolja fel. Az ORC-adatot ezen túl csak belső, összesített ellenőrzésre használjuk, típusnév nélkül, és nem közöljük.
  • Ismert gyenge pontok: a gyenge szeles sorrend (a versenyeredmények szerint a modell gyenge szélben a hajók közti különbséget túl nagynak látja), a hosszú túlnyúlású és a keskeny, nehéz klasszikus hajók (Dragon, Folkboat), a svertes jollék, a nagyon könnyű hajók, és a méretképletből becsült stabilitás. Ezek méréssel (dőléspróba, mért tömeg) pontosíthatók.

A szám reális bizonytalansága típuscsoportonként (1σ; a szám ≈ 100, ezért a százalék ≈ pont): a legtöbb típus a méretképletből becsült stabilitással kb. ±2,5%, a keskeny, nehéz klasszikusok ±4% (hajóforma), a svertes jollék ±5% vagy több (a stabilitás képlete tőkesúlyos hajókra készült). A pályasúlyok választása önmagában ±1%, ez a fentiekben benne van. A becslés a 2026-10-31-i független ellenőrzésből való; a 2026 novemberi érzékenységi próbák szerint a modell egyes részletei (dőlési görbe, dőlt hossz) a típusok közti számot egyenként 0,1–0,6%-kal mozdítják. A versenyeken a legénységek közti szórás ennél jóval nagyobb, 12–13%.

A teljes számítás képletekkel, lépésről lépésre

A sebesség lépésről lépésre

Hogyan lesz a hajó adataiból az u_{\text{irány}}(v) sebesség, amelyből a fenti képlet a számot adja. Minden szélsebességen (3, 5, 7, 10, 13, 17, 21, 25 csomó) és minden irányban ugyanez a számítás fut, típusonként több tízezerszer.

Az elv: a hajó akkor halad egyenletesen, ha a vitorlák hajtóereje egyenlő a víz ellenállásával, és a szél dőlőnyomatéka egyenlő a hajó és a legénység visszaállító nyomatékával. Ha a hajtóerő nagyobb, a hajó gyorsul, és közben nő az ellenállás; ahol a kettő kiegyenlítődik, ott áll be az állandó sebesség (Newton I. törvénye: kiegyenlített erők mellett a sebesség nem változik). A sebességbecslő ezt a két egyensúlyt keresi meg együtt:

F_x(V,\varphi) = R(V,\varphi) \qquad\text{és}\qquad F_y(V,\varphi)\,(z_{CE} + 0{,}43\,T) - M_{\text{leg}} = m\,g\,GZ(\varphi)

V a hajó sebessége, φ a dőlés, Fx a hajtóerő, Fy az oldalerő, R az ellenállás. A képletek publikált forrásokból valók: a vitorlaerő Hazen (1980) modellje (Larsson–Eliasson–Orych: Principles of Yacht Design, 2022, 8. fejezet), az ellenállás a Delft-sorozat (Keuning–Katgert 2008; Keuning–Sonnenberg 1998), a stabilitás és a hajótest méretképletei dimenzióanalízisből és saját levezetésből (a Larsson–Eliasson–Orych YD–41 példájával ellenőrizve; néhány állandójuk ORC-adatból illesztve, ezeket a lépés jelöli). Ahol a modell saját feltevéssel egyszerűsít, a lépés jelöli. A vitorlaadat gyári vagy osztály-forrásból, a hajótest nedvesített felülete a saját hajótest-generátor hangolatlan számításának tömör képletéből (mért adat nélkül). Mértékegységek: méter, kilogramm, másodperc, newton; a szél és a sebesség a képletekben m/s, a táblázatokban csomó (1 csomó = 0,5144 m/s).

1Hajótest: tömeg, vízvonal, nedvesített felület

A hajótest adataiból adódik, mennyi vizet kell kiszorítania és milyen felületen súrlódik. A mért adat (felmérés) mindig elsőbb; ha nincs, rögzített becslés számol, és a típusadatlap jelöli.

m = D + m_{\text{leg}},\qquad m_{\text{leg}} = \min\!\big(640,\ \max(160,\ 44\,L_H)\big)\ \text{kg},\qquad \nabla = m / \rho_v,\quad \rho_v = 1000\ \text{kg/m}^3
  • Tömeg: a hajótömeg (D) és a legénység; a legénység az osztály értéke vagy a mért érték, ha van, különben a hosszal arányos. Édesvíz: a Balaton sűrűségével.
  • Vízvonalhossz: L_{WL} a típusadatból, hiányában 0{,}88\,L_H.
  • Hajózási hossz (a hullámkeltéshez): nyugalomban a túlnyúlás (L_H - L_{WL}) 0,15-szerese számít (az ORC IMS L-hez illesztett állandó); dőlve a túlnyúló vég vízbe ér, és a hossz menet közben nő, legfeljebb a túlnyúlás k1-szereséig (k1 = 0,50):
L_S(\varphi) = L_{WL} + (L_H - L_{WL})\,\big[0{,}15 + (k_1 - 0{,}15)\,g\big],\qquad g = \min\!\Big(1,\ \frac{0{,}50\,B\,\tan\varphi}{2\,HBI}\Big)
  • Saját levezetés: a túlnyúló vég (fél szélessége 0,50·B/2, magassága a szabad oldal, HBI) hátszél felőli oldala φ dőlésnél tan φ arányában merül be; a k1 és a vég szélessége feltevés, a YS-összevetés egyik felén, a versenypróbán és a klasszikusok mozgásán választva. A Delft-sorozat (Keuning–Katgert 2008) a függőleges vízvonalhosszal számol, modelljein szabványos, a vízvonalhossz kb. 17,5%-ának megfelelő hátsó túlnyúlással; a dőlt test többletét külön tag adja (7. lépés). A hossz a Froude-számba és a karcsúsági tagba megy (7. lépés), a súrlódás a vízvonalhosszal számol. Felmért hajónál a mért hajózási hossz, változatlanul.
C_p = 0{,}54,\quad C_m = 0{,}70,\quad C_{wp} = 0{,}70,\qquad T_c = \frac{\nabla_c}{C_p\,C_m\,L_{WL}\,B_{WL}},\qquad A_w = C_{wp}\,L_{WL}\,B_{WL}
  • Formatényezők: rögzített, tipikus értékek (prizmatikus, főborda- és vízvonaltényező); ezekből a test merülése (Tc, a tőke nélkül) és a vízvonal-terület (Aw).
  • Vízvonal-szélesség (BWL) és nedvesített felület (WSA): a BWL a méretképletből, a WSA a statisztikai becslőképletből (lent; ∇c a csupasz test térfogata, 7. lépés); a becslőképlet tömegtartományának alsó széle alatt fokozatosan a régi becslésre vált: B_{WL} = 0{,}73\,B és a Delft-sorozat képlete WSA = \big(1{,}97 + 0{,}171\,B_{WL}/T_c\big)\,(0{,}65/C_m)^{1/3}\sqrt{\nabla_c L_{WL}}.

Méretképletek (dimenzióanalízisen alapuló hatványképletek rögzített kitevőkkel; az RM1 állandója a Larsson–Eliasson–Orych (2022) YD–41-példájának vízvonal-tehetetlenségéből és a 4. fejezet GM-flottasávjából, 0,10–0,15·LWL, származik; mért hajótestadatú típusokon csak ellenőrizve, nem illesztve. A BWL, a HBI és a BAS alakja rögzített, egyetlen állandójukat az ORC-adatos típusok mért szintjéhez állítottuk):

RM_1 = 0{,}0264\,L_{WL}\,B^{1{,}5}\,D^{0{,}5},\qquad B_{WL} = 0{,}305\,B^{0{,}5}\,L_{WL}^{-0{,}25}\,D^{0{,}25},\qquad HBI = 0{,}326\,B,\qquad BAS = 0{,}432\,B

A nedvesített felület becslőképlete (a V-2028.8-tól): a saját hajótest-generátor (parametrikus test és numerikus hidrosztatika, a könyvbeli és a Delft-sorozat tartományába eső, hangolatlan alakparaméterekkel, mért adat nélkül) 374 típusra, édesvízben számolt felületének tömör alakja, a hajótömeg 728–13 444 kg-os tartományában; az illesztés maradéka medián 3,0% (a generátor a test családja és a tőke fajtája szerint is különbséget tesz, a képlet nem):

\ln WSA = -1{,}547 + 0{,}762\,\ln L_{WL} + 0{,}195\,\ln B + 0{,}328\,\ln D

A HBI és a BAS a típusadatból (osztályelőírás), ha van. A tömegtartomány alatt 582 kg-ig mindegyik fokozatosan átvált a régi becslésre. A WSA a tőkével és a kormánnyal együtt értendő.

SA_{\text{ref}} = \tfrac12 I J + \tfrac12 P E,\qquad A_{\text{tőke}} = 0{,}035\,SA_{\text{ref}},\quad A_{\text{kormány}} = 0{,}012\,SA_{\text{ref}},\qquad WSA_{\text{test}} = WSA - 2\,(A_{\text{tőke}} + A_{\text{kormány}})
  • Függelékek: a tőke és a kormány oldalfelülete a vitorlafelülethez kötött becslés, ha a típus tőkefelülete nem ismert (osztálysablon, rajz); hosszú tőkénél ismert felület nélkül a becsült nedvesített felület 1,10-szorosa (ORC-bizonyítványos hosszú tőkés hajókon illesztve). A tőke mélysége T - T_c, a húrja a felület és a mélység hányadosa: ezek kellenek a súrlódáshoz és az oldalerőhöz.

2Stabilitás: visszaállító nyomaték

A stabilitás dönti el, mennyi vitorlaerőt bír el a hajó dőlés nélkül: a stabilabb hajó több hajtóerőt tud felhasználni. Kiinduló adat az 1°-os visszaállító nyomaték (RM1, legénység nélkül): mért (dőléspróba), vagy a becslőképlet (1. lépés).

GM_{\text{hajó}} = \frac{RM_1}{D\,\sin 1^\circ},\qquad GM = GM_{\text{hajó}}\,\frac{D}{m} - \frac{m_{\text{leg}}\,(z_{\text{leg}} - z_M)}{m},\qquad z_M = z_B + BM
BM = \frac{0{,}042\,L_{WL}\,B_{WL}^3}{\nabla},\qquad z_B = -0{,}4\,T_c,\qquad z_{\text{leg}} = HBI

A vízvonal tehetetlensége (IT = 0,042·LWL·BWL³) saját levezetés: az y = B/2·(1 − |2x/L|n) vízvonal-alakcsaládból CIT = [1 − 3/(n+1) + 3/(2n+1) − 1/(3n+1)]/12, a Cwp = n/(n+1) = 0,70 vízvonaltényezőnél 0,042; a Larsson–Eliasson–Orych (2022) YD–41-adata ugyanezt adja.

  • GM a metacentrikus magasság a teljes (hajó + legénység) tömegre. A legénység súlya a fedélzeten (a szabad oldal magasságában, HBI) ül; a metacentrumhoz (zM) mérve számít, mert a test a vízvonal fölött szélesedik, és a metacentrum a legénység súlyától alig mozdul.
  • Mérés és becslés nélkül (a becslőképlet tömegtartománya alatt, átmenettel) fizikai becslés: a ballaszt a tőke 75%-os mélységében, a többi tömeg a szabad oldal 60%-án, GM = BM + z_B - z_G; és ha a ballaszt nem ismert, 0{,}36\,D.
  • Svertes típus (a V-2028.13-tól): a stabilitás mindig ez a fizikai becslés, mert a méretképletet tőkesúlyos hajókon illesztették. A ballaszt a testben van (a vízvonal alatt 0,8·Tc mélyen), nem a tőkében; ha nincs megadva, 0 (ballaszt nélküli jolle). A tőke térfogata az ellenállásban (Delft-tagok) 0, mert a ballaszt nem a tőkében van. Mért visszaállító nyomaték (dőléspróba) ezt is felváltja.
M_{\text{leg}} = m_{\text{leg}}\, g\, a_{\text{leg}},\qquad a_{\text{leg}} = \tfrac12 B - 0{,}25\ \text{m} + CAE
  • Kiülő legénység: az erőkar a fél szélesség mínusz 0,25 m; trapéznál vagy kiülőkeretnél ehhez jön a mért meghosszabbítás (Crew Arm Extension, CAE). A V-2028.8-tól a kiülős sporthajóknál a típusadat a kiülési módot is megadja, az osztályelőírás szövegéből besorolva: lábbal kint, a törzs a korláton belül +0,15 m; kiülés, a csípő a korláton belül +0,25 m; teljes kiülés (heveder vagy kiülőkötél) +0,40 m. A három kartöbblet saját feltevés, nem mérés; a besorolás forrása az osztályelőírás. A modell a legénységet mindig teljesen kiülve számolja.
  • Magasságok: a szabad oldal az árbocnál (HBI) és a bum a fedélzetvonal fölött (BAS) a típusadatból (osztályelőírás), különben a méretképletből (1. lépés); a régi becslés HBI = 0{,}09\,L_H + 0{,}10, BAS = 0{,}09\,P.

3Vitorlák: felület és nyomásközéppont

A vitorlaerő a felülettel arányos, a dőlőnyomaték a nyomásközéppont magasságával. A felület a mért vitorlából vagy a rig méreteiből (I, J, P, E) adódik.

A_{\text{nagy}} = \tfrac12\,P\,E\,(1 + \text{ROACH}),\qquad A_{\text{orr}} = \tfrac12\,I\,\max(J,\ LPG),\qquad A_{\text{spi}} = SPA
  • Nagyvitorla: ha a szélességei ismertek (osztályelőírás, felmérés), a felület és az alak (ROACH) azokból, az ORC 5.5 szerint (a szélességek közti trapézok összege); különben a mért terület; különben \text{ROACH} = 0{,}20 (square-top: 0,40), a saját vitorlaadat mediánja (136 típus gyári, osztály- és VIHAR-felülete vagy -szélességei: 0,19 normál, 0,41 square-top; a kerek érték marad). Ha csak a felület ismert, az alakhoz (nyomásközéppont, effektív magasság) a ROACH ÷ 1,23, hogy a szélességekből számolttal egy skálán legyen. Árbocba tekerhető nagyvitorlával (választható felszereltség a hajó adatainál, a V-2028.8-tól) a vitorla léc és ív nélküli: \text{ROACH} = 0{,}00, a felület \tfrac12\,P\,E\,(1 + \text{ROACH}) (19 túrahajó gyári vitorlatervének mediánja: a tekerhető nagyvitorla a lécesnek 0,85-szöröse, az íve 0,00).
  • Orrvitorla: LPG a merőleges (luff-perpendicular); génuánál 1{,}4\,J (2,5 t fölött 1{,}11\,J: az adatolt nehéz típusok medián-átfedése; a könnyűeké 1,45), focknál 0{,}95\,J, ha a forrás nem adja. Mért merőlegesnél a J alatt is az számít (önbeálló fock).
  • Spinakker: a megadott felület (gyári vagy osztály-forrás; ennek hiányában a típusadat becsült értéke a saját I·J-szorzóval, szimmetrikusnál 1,762, aszimmetrikusnál 1,710, a gyári adatú típusok mediánja); hiányában 1{,}6\,IJ (szimmetrikus), 1{,}8\,IJ (aszimmetrikus), 2{,}4\,IJ (aszimmetrikus orrsudárral).
z_{\text{nagy}} = (0{,}249 + 0{,}164\,\text{ROACH})\,P\,r + BAS + HBI,\qquad z_{\text{orr}} = 0{,}386\,I\,r + HBI,\qquad z_{\text{spi}} = 0{,}59\,h_{\text{spi}} + HBI
  • Magasság a vízvonal fölött: a nagyvitorla és az orrvitorla nyomásközéppontja szélcsatorna-mérésből: Claughton–Fossati–Battistin–Muggiasca (2008, 20th HISWA) 15 kreuz-vitorlázatának mért nyomásközéppont-magasságából felülettel súlyozva bontva (a mérés a vitorlázat eredőjét adja; a bontás saját levezetés); Hazen (1980) 0,39·P és 0,39·I-jénél ≈ 12%-kal lejjebb. A spinakkeré a felhúzási magasság (hspi: I, top spinakkernél P + BAS) 59%-án (Hazen, nincs mérés).
  • Reff (r ≤ 1): a felület r²-szerese, a magasság r-szerese (8. lépés: a vitorlázat választása); spinakkeres készleten csak a nagyvitorla reffelődik, a spinakker nem.

4Látszólagos szél és szélprofil

A vitorla nem a valódi szelet kapja, hanem a hajó menetszelével összetett látszólagos szelet; és a szél a víz közelében gyengébb, mint 10 m-en.

v_z = v\,\frac{\ln(z/z_0)}{\ln(z_{\text{ref}}/z_0)},\qquad z_0 = z_{\text{ref}}\,e^{-\kappa/\sqrt{C_D}},\quad C_D = (0{,}88 + 0{,}099\,v)\cdot 10^{-3},\quad \kappa = 0{,}4,\quad z_{\text{ref}} = 10\ \text{m},\qquad z = \frac{A_{\text{nagy}} z_{\text{nagy}} + A_2 z_2}{A_{\text{nagy}} + A_2}\,\cos\varphi
  • Szélprofil: a megadott szélsebesség (v) 10 m magasságra értendő; a vitorlák a felülettel súlyozott nyomásközéppontjuk magasságán (z) kapják a szelet, dőlt helyzetben alacsonyabban (cos φ). Ezért az alacsony vitorlázatú kis hajó kevesebb szelet kap. A z0 felszíni érdesség a szélsebességgel nő (v m/s-ban, 10 m magasan): a képlet a Balatonon mért ellenállási tényezőből jön (Lükő et al. 2020, Adv. Sci. Res. 17, 175–182; eddy-kovariancia-mérés a Keszthelyi-medencében). 3 csomónál z0 ≈ 0,04 mm, 10 csomónál 0,22 mm, 25 csomónál 1,8 mm; a felső korlát 0,005 m. A V-2028.14-ig rögzített z0 = 0,005 m volt (a mérés felső határa).
AW_x = v_z\cos\beta + V,\qquad AW_y = v_z\sin\beta\,\cos\varphi,\qquad AWS = \sqrt{AW_x^2 + AW_y^2},\qquad AWA = \operatorname{atan2}(AW_y,\ AW_x)
  • β a valódi szélszög (a hajó iránya és a szél közti szög), V a hajó sebessége. A dőlt hajó vitorlái a dőlt síkban „látják” a szelet: a keresztirányú összetevő cos φ-vel kisebb, így a látszólagos szélszög (AWA) és -sebesség (AWS) is.

5Vitorlaerők: hajtóerő és oldalerő

A vitorlák emelő- és ellenálláserejét a látszólagos szélszög szerinti erőtényezők adják: a fockra és a génuára nyílt szélcsatorna-mérés (Fossati–Muggiasca–Viola 2006, 19th HISWA: öt kreuz-vitorlázat 22–42°-on, teljes léptékű ellenőrzés Masuyama–Fukasawa–Kitazaki 1997), 50° fölött és a nagyvitorlára, a spinakkerre Hazen (1980) modellje (Larsson–Eliasson–Orych 2022, 8.1. táblázat). Az emelőerőből és az ellenállásból lesz a hajó irányú hajtóerő és az oldalirányú erő, amely dönti a hajót.

L = q_a\,f\sum_i C_{L,i}(AWA)\,A_i,\qquad D_p = q_a\sum_i C_{DP,i}(AWA)\,A_i,\qquad q_a = \tfrac12\,\rho_a\,AWS^2,\quad \rho_a = 1{,}225\ \text{kg/m}^3
  • Erőtényezők: a fock és a génua görbéje a mért pontokból (22, 27, 32, 42°: a legnagyobb hajtóerő pontjának CL-je, a leválás nélküli profil-ellenállás; a nagyvitorla Hazen-értékével bontva, saját feltevés) és a Hazen-modell 80, 100, 180°-os értékeiből, az 50°-os pont a mért lejtés folytatása (saját feltevés); három tábla az átfedés szerint (fock ≤ 1,0·J, génua 1,35·J és 1,5·J, köztük keverve). A nagyvitorla és a spinakker: a Hazen-modell öt szöge (27, 50, 80, 100, 180°) között monoton, szakaszonként harmadfokú (PCHIP, Fritsch–Carlson) interpolációval, 5°-onként előszámolva; 0°-on CL = 0 (saját bekötés). A második vitorla (A2) a fock, a spinakker vagy a repülő orrvitorla; a repülő orrvitorla (Code 0, top génua) a szabása (HHW/LP) szerint 0,50-ig a fock, 0,75-tól a spinakker görbéjével, köztük a kettő keverékével számol (saját feltevés).
  • Laposítás (f ≤ 1): az emelőerő f-szerese (az indukált ellenállás f²-tel csökken), a profil-ellenállás nem változik; a spinakkernél (a V-2028.11-től) a laposítás az elengedést jelenti, ezért a profil-ellenállása is f-szeres: 90° látszólagos szélirány fölött a dőlést főleg ez adja, a felhajtóerő csökkentése ott a dőlést nem csökkentené (saját feltevés).
D_i = \frac{L^2}{q_a\,\pi\,h^2}\,(1 + 8{,}0\,t^2) + 0{,}012\,\frac{L^2}{q_a\,A_N},\qquad A_N = \tfrac12 I J + \tfrac12 P E
h = 1{,}1\,(EHM + w\,HBI),\qquad EHM = \max(I,\ P + BAS)
  • Indukált ellenállás: az árbocmagasságból (EHM) számolt oldalarány szerint; az 1,1-es szorzó a vízfelszín tükörhatása (Hazen); a mért effektív magasság (Fossati 2006, Claughton 2008, ≈ 10%-kal kisebb) összevetésre a dokumentációban. Kreuzban a szabad oldal is a fesztáv része: w = 1 30° látszólagos szélszög alatt, 0 90° fölött, köztük lineárisan (saját feltevés). A 0{,}012·L²/(qaAN) tag a felhajtóerővel négyzetesen növő leválási ellenállás a kreuz-készleten, a mért legnagyobb-hajtóerő pontok többletéből (Hazen 0,005-e a spinakkeres készleten marad). A t a csavarodás (8. lépés).
D_0 = q_a\cdot 1{,}13\,(B\cdot HBI + EHM\cdot d_{\text{árboc}}),\qquad d_{\text{árboc}} = 0{,}15\ \text{m},\qquad D_v = D_p + D_i + D_0
  • A hajótest és az árboc szélfogása Hazen szerint; az átlagos árbocátmérő saját alapérték.
F_x = L\sin AWA - D_v\cos AWA,\qquad F_y = L\cos AWA + D_v\sin AWA
z_{CE} = \frac{\sum_i A_i\,z_i\,\sqrt{C_{L,i}^2 + C_{DP,i}^2}}{\sum_i A_i\,\sqrt{C_{L,i}^2 + C_{DP,i}^2}}\,(1 - t)
  • Fx hajt előre, Fy oldalra nyom és dönt. A nyomásközéppont (zCE) az erőkkel súlyozott magasság. A csavarodás (twist, t) Jackson (2001) modellje a Day (2017, Ocean Engineering 136) közlésében: a nyomásközéppont (1 − t)-szeresre süllyed, az indukált ellenállás (1 + 8,0·t²)-szeresre nő; t a modell választása a laposítás és a reff mellett (8. lépés), a nagyvitorla + orrvitorla és a top génuás készleten (a spinakkeres és a Code 0-s készleten nincs).

6Dőlés: nyomatékegyensúly

Az oldalerő dönti a hajót, a stabilitás és a kiülő legénység visszaállítja. A dőlés visszahat az erőkre (kisebb szélszög, alacsonyabb nyomásközéppont, nagyobb ellenállás), ezért a dőlést és az erőket együtt, egyensúlyig számoljuk.

M_d = F_y\,(z_{CE} + 0{,}43\,T) - M_{\text{leg}} = m\,g\,GZ(\varphi),\qquad GZ(\varphi) = GM\,\sin\varphi\,\big(1 + c\,\min(\varphi,\ 35^\circ)^2\big)
  • A visszaállító kar alakja: c a hajótest családja szerint: modern −0,606, közepes −0,276, klasszikus 0,192 (φ radiánban). A széles, lapos modern test visszaállító karja dőlve lassabban nő, mint GM·sin φ, a keskeny, mély klasszikusé gyorsabban. A c-ket 178 típus hidrosztatikai számítással előállított testének GZ-görbéjéhez illesztettük 10–35° között (a Larsson–Eliasson–Orych 2022 4. fejezete szerint; a YD–41 könyvi görbéjét 1%-on belül adja); 35° fölött az alak rögzített, így a görbe nem fordul vissza. A család a típusadatból (kézi besorolás), különben a hosszarányokból: modern, ha LH/LWL < 1,15 és B/LWL > 0,36; klasszikus, ha LH/LWL > 1,30 és B/LWL < 0,33; különben közepes.
  • Erőkar: a nyomásközépponttól a víz alatti oldalerő középpontjáig (a merülés 43%-áig); az egyenletből a dőlés szöge (Newton-módszerrel).
  • Egyensúly: a φ dőlésnél számolt erőkből adódó dőlés h(φ); a keresett dőlés a h(\varphi) = \varphi gyöke, húrmódszerrel (Illinois-módosítással), 0,05°-os tűréssel. A hajtóerő, az oldalerő és az ellenállás ugyanahhoz a dőléshez tartozik.
  • Dőléshatár: 30° fölött a fedélzetél bemerülése miatt gyorsan nő az ellenállás (7. lépés), ezért a hajó inkább laposít és reffel; 40° fölött a vitorlázat nem érvényes.

7Ellenállás

A víz ellenállása négy tagból áll; mindegyik a sebességtől, a legtöbb a dőléstől is függ. Ezt kell a vitorlák hajtóerejének legyőznie.

R = R_v + R_r + R_i + R_h,\qquad q = \tfrac12\,\rho_v V^2,\qquad Fn = \frac{V}{\sqrt{g\,L_S}}

Súrlódás (Rv): a nedvesített felületen, az ITTC-1957 súrlódási vonallal, a Delft-sorozat konvenciója szerint (Keuning–Sonnenberg 1998): a test Reynolds-hossza 0,7·LWL, alaktényezője nincs (a viszkózus alaktöbblet a maradék-ellenállásban van); a függelékeké Hoerner alakja; dőlve a nedvesített felület a Delft-sorozat dőlt-felület tagja szerint változik.

R_v = q\Big(WSA_{\text{test}}\,k_S(\varphi)\,C_f(0{,}7\,L_{WL}) + k_H\,\big(2A_{\text{tőke}}\,C_f(c_{\text{tőke}}) + 2A_{\text{kormány}}\,C_f(c_{\text{kormány}})\big)\Big),\qquad C_f(L) = \frac{0{,}075}{(\lg Re - 2)^2},\qquad k_H = 1 + 2\,\tfrac{t}{c} + 60\,\big(\tfrac{t}{c}\big)^4,\ \tfrac{t}{c} = 0{,}12
  • \nu = 1{,}14\cdot10^{-6}\ \text{m}^2/\text{s} (víz, 15 °C); c a tőke és a kormány húrja.

Hullámkeltés (maradék-ellenállás, Rr): a Delft-sorozat (Keuning–Katgert, 2008) regressziója a Froude-szám szerint táblázott a0…a7 együtthatókkal:

\frac{R_r}{\nabla_c\,\rho_v\,g} = a_0 + \Big(a_1\frac{LCB}{L} + a_2 C_p + a_3\frac{\nabla_c^{2/3}}{A_w} + a_4\frac{B_{WL}}{L_{WL}} + a_5\frac{LCB}{LCF} + a_6\frac{B_{WL}}{T_c} + a_7 C_m\Big)\frac{\nabla_c^{1/3}}{L_S},\qquad \nabla_c = \nabla - \frac{\text{ballaszt}}{9\,000\ \text{kg/m}^3} - \nabla_{\text{kormány}}

A Delft-tagok a csupasz test térfogatával (∇c) számolnak, ahogy a regresszió készült; a tőke térfogata a ballaszt és egy átlagsűrűség (ólom és öntöttvas között) hányadosa, a kormányé egy 12%-os vastagságú lap: mindkettő saját feltevés. A Tc is a csupasz testé.

Fn > 0{,}70:\quad \frac{R_r}{\nabla_c\,\rho_v\,g} = \min\Big(\text{Delft}(Fn),\ c_{0{,}70}\Big(\frac{Fn}{0{,}70}\Big)^{1{,}0}\Big)

Sikló tartomány (V-2028.16): a Delft-regresszió Fn 0,75-ig érvényes; fölötte eddig a Froude-szám négyzetével arányos folytatás volt. A Delft-sorozat nyílt nyers mérése (den Ouden 2022, 4TU.ResearchData, CC0) két, Fn 1,15-ig mért testén a maradék-ellenállás Fn 0,70 fölött csak Fn1,0…1,4 szerint nő, és a négyzetes folytatás Fn 1,0-nál 30 %-kal többet ad; Kleijweg (2016, TU Delft) CFD-sorozata is laposabb görbét mutat. Ezért Fn 0,70 fölött az ellenállás legfeljebb a 0,70-es érték (Fn/0,70)1,0-szerese, de sosem több a korábbi folytatásnál: így egy hajót sem lassít. A flottán ez csak 21–25 csomós szélben, a könnyű, sikló hajók hátszeles szakaszain számít.

  • 30° fölötti dőlésnél nincs külön többlet-ellenállás (a V-2028.8-tól; korábban az ORC 6.7 „rail-under” szorzója): a dőlt test tagjai (7. lépés) 35°-ig érvényesek, és a modell 30° fölött alig jár, mert a hajó addigra laposít és reffel. A Delft-tábla végén (a V-2028.11-től): ha a 0,75-ös Froude-számnál a maradék-ellenállás kisebb, mint 0,70-nél (a közepes karcsúságú testeken a táblázat itt nem nő), a Froude-szám négyzetével arányos folytatás már 0,70-től indul, így az ellenállás a sebességgel nem csökken; 0,75 fölött mindig így folytatódik.

Indukált ellenállás (Ri): a tőke és a kormány oldalereje (a vitorlák oldalerejének vízszintes része) ellenállással jár, a merülés négyzetével fordítottan; dőlve az effektív merülés csökken.

R_i = \frac{(F_y\cos\varphi)^2}{q\,\pi\,T_{\text{eff}}^2},\qquad T_{\text{eff}} = 1{,}0\,T\,(1 - 0{,}3\sin\varphi)

Az effektív merülés képlete saját feltevés (a k = 1 a korábbi ORC-polár-összevetésen volt a legjobb). A Delft-sorozat effektív merülés-táblája (Keuning–Sonnenberg 1998, Table 11) a mai mély, bulbás tőkéken a tábla tartományán kívül extrapolálna, ezért nem használjuk; a helyére a Keuning–Verwerft (2009) oldalerő-modellje a jelölt. Független ellenőrzés: a Delft-sorozat nyílt nyers méréseiből (den Ouden 2022, 4TU.ResearchData, doi:10.4121/21501402, CC0; 37 hajótest tőkével és kormánnyal, dőlve és sodródva) az Rt = a + b·Fh² illesztésből számolt effektív merülés mediánja a teljes merülés 1,09 / 0,96 / 0,81-szerese 10 / 20 / 30° dőlésnél (a hajók fele 1,02–1,16 / 0,89–1,05 / 0,72–0,92 között); a képletünk 0,95 / 0,90 / 0,85-öt ad. A kreuz szokásos 15–25°-os dőlésén a feltevés a mért sávban van. A mért táblával a modell mércéi nem javultak, ezért a képlet marad.

A korábbi változatok (V-2027.19 – V-2028.1) külön hullámtagja (Raw, a széllel növő többlet szél felé) a V-2028.2-től nincs: a mért orrvitorla-görbékkel és a csavarodással a szél felé haladás lassulását a vitorlamodell adja, a tag a YS-összevetést és a versenypróbát is rontotta.

A dőlt test és a tőke (Rh): a Delft-sorozat dőlt-test, tőke és dőlt-tőke tagja (Keuning–Sonnenberg 1998, Table 6, 9 és 10):

\frac{\Delta R_{rh}(20^\circ)}{\nabla_c\rho_v g} = 10^{-3}\Big(u_0 + u_1\frac{L_{WL}}{B_{WL}} + u_2\frac{B_{WL}}{T_c} + u_3\Big(\frac{B_{WL}}{T_c}\Big)^2 + u_4\,LCB + u_5\,LCB^2\Big),\qquad \Delta R_{rh}(\varphi) = 6{,}0\,\varphi^{1{,}7}\,\Delta R_{rh}(20^\circ)
\frac{R_{rk}}{\nabla_k\rho_v g} = A_0 + A_1\frac{T}{B_{WL}} + A_2\frac{T_c + Z_{cbk}}{\nabla_k^{1/3}} + A_3\frac{\nabla_c}{\nabla_k},\qquad \frac{\Delta R_{rk}}{\nabla_k\rho_v g} = \Big(H_1\frac{T_c}{T} + H_2\frac{B_{WL}}{T_c} + H_3\frac{T_c}{T}\frac{B_{WL}}{T_c} + H_4\frac{L_{WL}}{\nabla_c^{1/3}}\Big)\,Fn^2\,\varphi

LCB a főbordától, az LWL %-ában (−3); a tőke felhajtóerő-középpontja a fesztáv 0,45-szerese a test alja alatt (saját feltevés); a táblázatok tartományán (a dőlt testé Fn 0,25–0,55, a tőkéé 0,20–0,60) kívül alul lineárisan nullába, felül a szélső érték; a φ1,7-ben φ radiánban.

8Egyensúlyi sebesség és a legjobb vitorlázat

Adott szélben és irányban a hajó azzal a sebességgel halad, ahol a hajtóerő-többlet nullára csökken. A vitorlázatot (vitorlakészlet, laposítás, reff) úgy választja, ahogy egy jó legénység: a leggyorsabbat, amely a dőléshatáron belül marad.

F_x(V) - R(V) = 0,\qquad V^* = \text{a legnagyobb gyök}
  • Megoldás: 30 pontos mértani rács a nettó erő maximumára, onnan felfelé felezés (24 lépés) a gyökig; minden kiértékelésben a 6. lépés dőlés-egyensúlya fut.
  • Vitorlázat: teljes vitorlával, majd laposítva (f = 0,9 / 0,8 / 0,7 / 0,62), a nagyvitorla + orrvitorla és a top génuás készleten csavarodással is (t = 0,1 / 0,2 / 0,3, a legjobb laposításnál és a teljes vitorlánál; Jackson 2001 modellje, 5. lépés), majd reffelve (r = 0,9 / 0,8 / 0,7 / 0,6; a V-2028.12-től minden reff-lépcsőn a csavarodás rácsával is, korábban csak a teljes vitorlán talált csavarodással); érvényes, ha a dőlés legfeljebb 40°; a leggyorsabb számít. Ha egy vitorlakészlet (pl. a spinakker) semmilyen laposítással és reffel nem marad a határon belül, akkor a határon belüli másik készlet számít; a határ fölötti vitorlázat csak akkor, ha egyik készlet sem tartja (a V-2028.11-től; korábban a leggyorsabb számított, akkor is, ha a határ fölött volt).
  • Vitorlakészletek: nagyvitorla + orrvitorla; spinakkerrel \beta \ge 75^\circ (aszimmetrikusnál 60^\circ), a gennaker 140° látszólagos szél fölött csökkenő felülettel; a spinakker hatásos felülete a látszólagos szélszög szerint fokozatosan lép be (szimmetrikus 65–95°, aszimmetrikus 45–70° között 0-ról a teljesre; saját feltevés: a Hazen-tábla spinakkere 50°-on már CL = 1,5-öt ad, ilyen élesen alig tartható); spinakker nélkül 60°-tól az orrvitorla hátszélben (kirúdazva) a spinakker erőtényezőivel és a felülete 1,800-szeresével (saját illesztés: a spinakker nélküli névváltozatok többlete a YS-lista párjaihoz); top génua és Code 0 mint repülő orrvitorla (a felülete, ha a forrás nem adja, az ORC 5.2.5 képletével), legfeljebb 0,90-es reffel; ismeretlen méretnél első él 0,967·√(H² + J²), merőleges 2,13·J, HHW/LP = 0,50 (saját alapméret). Minden szélszögön a gyorsabb készlet számít.

9Irányok és pályaidő

A négy irány sebességéből lesz az 1 tengeri mérföld ideje; ebből a fenti képlet a számot.

u_{\text{kreuz}} = \max_{30^\circ \le \beta \le 75^\circ} V^*(\beta)\cos\beta,\qquad u_{\text{félszél}} = V^*(90^\circ),\qquad u_{\text{háromnegyed}} = V^*(135^\circ),\qquad u_{\text{hátszél}} = \max_{110^\circ \le \beta \le 180^\circ} V^*(\beta)\,|\cos\beta|
T(v) = \sum_{\text{irány}} w_{\text{irány}}\,\frac{3600}{u_{\text{irány}}(v)}\quad\text{(s / tengeri mérföld)}
  • Kreuz és hátszél: a szélirányú haladás (VMG); a legjobb szöget 5°-os letapogatás és aranymetszéses finomítás keresi. A fordulók és a csúszások idejét a modell nem számolja: minden hajóra egyformán hatnak.
  • A szám: T(v) a fenti képletben: a referenciaidőhöz mérve, sávonként mértani közép, a szint és a motor módosítója (ez a szélsávonkénti számban is benne van); motoradat nélkül 2,5 t fölött beépített motorral, merev propellerrel (az adatolt nehéz típusok 99%-a beépített motoros; a típuslap becsült bemenetként jelöli) (lásd: A szám).

Számpélda

Ugyanez a számítás egy hajóra, egy szélben és irányban: a modell köztes értékei abban az egyensúlyi állapotban, amelyet a 8. lépés a legjobb vitorlázattal talál. Bármelyik típus, szél és irány kiválasztható.

B 25, 10 csomós szél, 90° valódi szélszög: 6,12 csomó (nagyvitorla + orrvitorla), 0,0° dőléssel. Bemenet: LH 7,62 m, B 2,45 m, T 1,30 m, D 1 650 kg, I / J / P / E 8,51 / 3,00 / 8,40 / 3,30 m. Típusadatlap: B 25.

JelÉrtékMegjegyzés
1. Hajótest
m = D + m_{\text{leg}}1 985 kglegénység 335 kg
\nabla1,985 m³
L_{WL}\ /\ L_S6,60 / 6,75 mhajózási hossz: nyugalomban vízvonalhossz + a túlnyúlás 15%-a
B_{WL}1,90 mméretképlet
T_c\ /\ A_w0,401 m / 8,77 m²
WSA_{\text{test}}9,66 m²nedvesített felület: becslőképlet
A_{\text{tőke}}\ /\ A_{\text{kormány}}1,50 / 0,32 m²egy oldal
2. Stabilitás
RM_127,1 kg·mméretképlet
GM0,783 ma legénységgel együtt
HBI\ /\ BAS0,80 / 1,06 mméretképlet / méretképlet
a_{\text{leg}}\ /\ M_{\text{leg}}1,38 m / 4 523 N·m
3. Vitorlák
A_{\text{nagy}}\ /\ \text{ROACH}16,63 m² / 0,163nagyvitorla: a fajta szerint
A_{\text{nagy}} r^2\ /\ A_2 r^216,63 / 17,87 m²nagyvitorla + orrvitorla
z_{\text{nagy}}\ /\ z_24,17 / 4,08 ma vízvonal fölött
4. Látszólagos szél
z\ /\ v_z4,13 m / 9,17 kna 10 csomó 10 m-en; z dőlve, cos φ-vel
\beta\ /\ V90° / 6,12 kn
AWS\ /\ AWA11,03 kn / 56,3°látszólagos szél a dőlt hajón
5. Vitorlaerők
C_L\ /\ C_D1,316 / 0,245a két vitorla, felülettel súlyozva
h_{\text{eff}}10,90 m
f\ /\ C_{L,T}\ /\ C_{D,T}1,00 / 1,316 / 0,432laposítás
L\ /\ D_v895 / 369 Nebből a hajótest szélfogása 75 N
F_x\ /\ F_y540 / 804 Nhajtóerő / oldalerő
z_{CE}4,13 m
6. Dőlés
M_d−753 N·mdőlőnyomaték a kiülő legénység után
\varphi0,00°az egyensúlyi dőlés
7. Ellenállás
Fn0,387Froude-szám a menet közbeni hajózási hosszal (6,75 m ezen a dőlésen és sebességen)
R_v219,8 Nsúrlódás
R_r295,6 Nhullámkeltés (a tőkéé is)
R_i24,6 Nindukált (effektív merülés 1,30 m)
R_h0,0 Na dőlt test többlete
R540,0 Nösszesen; Fx − R = 0,00 N (egyensúly)
8. Sebesség és vitorlázat
V^*6,12 kna tárolt polárban 6,12 kn (két tizedesre kerekítve)
9. Irányok és pályaidő (ezen a szélen, a tárolt polárból)
u_{\text{kreuz}}\ /\ u_{\text{félszél}}\ /\ u_{\text{háromnegyed}}\ /\ u_{\text{hátszél}}3,69 / 6,12 / 5,90 / 5,01 knkreuz és hátszél: VMG
T(10)723 segy tengeri mérföld a négy irány súlyával

Amit a modell nem számol külön (minden hajóra egyformán hat, vagy a fenti tagokban van benne):

  • a vízvonalhossz változása a sebességgel (helyette: a dőléssel növő hajózási hossz (1. lépés), dőlt test többlete, effektív merülés);
  • a trimm (orr–far dőlés) és a sodródás szöge külön (az oldalerő ellenállása az indukált tagban van);
  • a hullámzás (külön tag nélkül; a szél felé haladás lassulását a vitorlamodell adja), az áramlás, a fordulók és a manőverek;
  • a legénység tudása: a modell mindig az optimális vitorlázatot és teljes kiülést számolja.

Bemenetek és definíciók

A mérések az ERS (Equipment Rules of Sailing 2025–2028) fogalmait követik. A hiányzó adat lemérhető; addig a táblázatban jelzett becslés számol.

JelAdatEgységDefinícióHa nincs adat
LHHajótest hosszamERS D.3.1kötelező
BHajótest szélességemERS D.3.2kötelező
TLegnagyobb merülésmERS C.6.4 (g)kötelező
DHajótömegkgERS C.6.4 (h), H.7.1kötelező
IElőháromszög magasságamERS F.6.1 (b)kötelező
JElőháromszög alapjamERS F.6.1 (a)kötelező
PNagyvitorla felhúzási hosszamERS F.2.3 (d)kötelező
EBum hosszamERS F.3.3 (a)kötelező
LWLVízvonalhosszmERS C.6.4 (c)becslés: 0,88·LH
–BallasztkgERS C.6.3 (f)becslés: 0,36·D
SPASpinakkerfelületm²ERS G.7: (SLU+SLE)/2 · (SFL+4·SHW)/6becslés az I·J-ből, a spinakker fajtája szerint
LPGOrrvitorla-merőleges (LP)mERS G.7.12 (LP)a fajta szerint (génua: 1,4·J, 2,5 t fölött 1,11·J; fock: J)
–Tőkesúlynem hosszú tőkeként számol
–Tőkesúly oldalfelületem²egy oldal, a hajótest alatt (osztálysablon, rajz vagy mérés)becslés: 0,035·SA (hosszú tőkénél a nedvesített felület +10%)
–Hátmerevítőa nagyvitorla és az orrvitorla trimmelhetősége (a V-2027.25-től modellbemenet)egy hátmerevítő, futó nélkül: a „magas” és az „alacsony” készlet keveréke a törtarány szerint
–Rollgénuarollrendszeres génua, kisebb felhajtóerő a kreuz-szögeken (a V-2027.25-től modellbemenet)nem
–Code 0 első élemERS G.7 (HLU): az első él hosszaalapméret: 0,967·√(H² + J²)
–Code 0 merőlegese (LP)mERS G.7.12 (LP)alapméret: 2,13·J (vagy a felületből)
–Code 0 félmagassági szélességemERS G.7 (HHW): a szélesség a hátsó él felénélalapszabás: HHW/LP = 0,50
–Code 0 felületem²ha a forrás csak a felületet adja0,1125·él·LP·(2,5444 + 4·HHW/LP)
–Top génua első élemaz első él hossza (osztályelőírás)alapméret: 0,967·√(H² + J²)
–Top génua merőlegese (LPG)mERS G.7.12 (LP)alapméret: 2,13·J
–Top génua félmagassági szélességemERS G.7 (HHW): a szélesség a hátsó él felénélalapszabás: HHW/LP = 0,50
MHWNagyvitorla félmagassági szélességemERS half width (MHW; régebben MGM): a hátsó él felezőpontjától az első élignagyvitorla: 0,5·P·E·1,20 (square-top: 1,40)
MTWNagyvitorla háromnegyed-magassági szélességemERS three-quarter width (MTW; régebben MGU): a hátsó él háromnegyed-pontjátólmint a félmagassági szélességnél
MQWNagyvitorla negyedmagassági szélességemERS quarter width (MQW; régebben MGL): a hátsó él negyedpontjátólparabola az alsó élből, a fél- és a háromnegyed-magassági szélességből
MUWNagyvitorla hétnyolcad-magassági szélességemERS upper width (MUW; régebben MGT): a hátsó él hétnyolcad-pontjátólparabola a fél- és a háromnegyed-magassági szélességből és a fejből
MHBNagyvitorla fejének szélességemERS top width (MHB): a fej szélessége0 (hegyes fej)
–Nagyvitorla felületem²ha a forrás csak a felületet adja (a szélességek elsőbbek)a szélességekből, különben a fajta szerint
–Tekerhető nagyvitorlaárbocba tekerhető, léc és ív nélküli nagyvitorla (a V-2028.8-tól modellbemenet)nem (léces nagyvitorla); tekerhetővel a felület 0,5·P·E·1,00, ív nélkül
HBISzabad oldal az árbocnálmHBI: a fedélzetvonal magassága a víz fölött az árbocnáltípusadat, különben méretképlet: 0,326·B
BASBum a fedélzetvonal fölöttmBAS: a nagyvitorla alsó mérési pontja (a bum) a fedélzetvonal fölött az árbocnáltípusadat, különben méretképlet: 0,432·B
  • Hajótömeg: az ERS C.6.4 (h) szerinti hajótömeg, H.7.1-es állapotban: benne a rig, a rögzített motor és a beépített berendezés; nincs benne vitorla, üzemanyag, víz és mozgatható felszerelés. A típusadat a gyártó üres vízkiszorítása, egytípusú osztálynál az osztály minimális tömege.
  • Fock vagy génua: fock, ha a legnagyobb előtérvitorla merőleges luffja (LP, ERS G.7.12) legfeljebb 1,10·J; minden más génua. Ha a forrás megadja az LP-t (vagy az átfedés %-át), a modell azzal számol: az orrvitorla felülete 0,5·I·LP.
  • Spinakker: az ERS G.1.3 szerint az a vitorla, amelynek félmagasságban mért szélessége eléri a talphossz 75%-át. Felülete: (SLU + SLE)/2 · (SFL + 4·SHW)/6.
  • Top spinakker: a felhúzás magassága (ERS F.2.3 l) több mint 5%-kal az előstag magassága fölött van (F.2.3 f).
  • Orrsudár: ha a spinakker-kiállás (ERS F.7.1) nagyobb 1,2·J-nél.
  • Mért adat a becslés helyett: vízvonalhossz és -szélesség, nedvesített felület, stabilitás (dőléspróba), legénységtömeg, trapéz. Ezekkel a modell pontosabban számol. A stabilitás (RM1) típusadatként megadható; mért érték még egy típusnál sincs, az első dőléspróba a következő lépés.

Felszereltség

A vitorlázatot a sebességbecslő a vitorlák mérete és fajtája szerint számolja. Amit a szimuláció nem lát, mindenkire egységes százalékkal számít, egy semleges alaphoz képest (nincs beépített motor). Ha a típusadatban nincs motor, 2,5 t fölött a modell beépített motorral, merev propellerrel számol (az adatolt nehéz típusok 99%-a ilyen); a típuslap ezt becsült bemenetként jelöli, a hajó saját felszereltsége felülírja.

TételHogyan számít
Fock (nem átfedő) génua helyetta sebességbecslő számolja
Nincs spinakkera sebességbecslő számolja
Top spinakkera sebességbecslő számolja
Code 0 / top reachera sebességbecslő számolja (repülő orrvitorla, a mérete és a szabása szerint)
Orrsudár (spinakker-kiállás > 1,2·J)a sebességbecslő számolja
Spinakkerméret a típusétól, minden +20%-raa sebességbecslő számolja
Beépített motor, becsukódó / tollazódó propeller+1,0% (módosító)
Beépített motor, merev propeller+2,0% (módosító)
Vízben hagyott külmotor+2,0% (módosító)

A „+” több időjóváírást jelent (lassabb hajó), a „−” kevesebbet. A motor százaléka a Lakatos–Papp javaslat tételeiből jön; a bizottság dönt a végleges értékről.

Tűrések és ellenőrzés

Javaslat; a végleges számokról a bizottság dönt.

  • Bevallási tűrés: ±3% a hosszméretekre (hajótest, vízvonal, szélesség, rig, merülés, spinakker), ±5% a tömegre és a ballasztra. Ezen belül nem kell eltérést bevallani.
  • Adatóvás: akkor eredményes, ha a mért adatokkal számolt VPP-szám legalább 0,5%-kal eltér a bevallottal számolttól. A rendszer ezt automatikusan kiszámolja.
  • Kedvező irányú eltérés (nagyobb tömeg, kisebb vitorla, rövidebb hossz, kisebb merülés, spinakker nélkül) csak bizonyítékkal fogadható el: mérlegelési jegyzőkönyvvel, vitorlamérési lappal vagy fotóval. A kedvezőtlen irányú eltérést bevallásra elfogadjuk.
  • Testvérhajó-összevetés: ha egy hajó adata tűrésen túl eltér a típusértéktől, miközben legalább 3 testvérhajója a típusértéknél van, a rendszer jelöli.
  • Becsült bemenet és gyenge pont: a típusadatlap minden becsült bemenetet és a modell ismert gyenge pontjait (túlnyúlás, becsült stabilitás) jelöli. Ezeknél a hajóknál a mérés pontosítja a számot.